Száz éve, hogy Rabindranáth Tagore Nobel-díjas bengáli költő 1926. október 26. és november 12. között Magyarországra látogatott, melynek során tíz napot töltött Balatonfüreden. Kiállításunk ennek a látogatásnak állít emléket, két, a költővel szoros kapcsolatot tartó magyar festőművész, Sass Brunner Erzsébet és leánya, Brunner Erzsébet alkotásain keresztül.
Tagore költőként, filozófusként, festőművészként, drámaíróként és zeneszerzőként egyaránt maradandót alkotott. Irodalmi munkássága mellett India modern festészetének egyik úttörőjeként tartják számon. Sok száz költeményéhez zenét is komponált, ő a szerzője mind India, mind Bangládés himnuszának. 1913-ban elnyerte a Nobel-díjat a Gítándzsali (Daláldozat) című versciklusáért, amely egy csapásra világhírűvé tette, műveit számos nyelvre lefordították. Magyarországon is rendkívül népszerűvé vált, valóságos kultusz alakult ki körülötte. Az 1920-as években több mind harminc kötete jelent meg magyar fordításban, ezek közül nem egy több kiadásban is. 1926-os magyarországi látogatását hatalmas érdeklődés kísérte. Előadást tartott a Zeneakadémián, ellátogatott a Fészek Klubba, ahol neves írókkal és értelmiségiekkel találkozott, részt vett a tiszteletére tartott művészesten. A magyarországi látogatás egy megerőltető európai turné része volt, amely megviselte a költő egészségét, szívpanaszai kiújultak. Hazánkba már betegen érkezett. Korányi Sándor, a világhírű szívgyógyász azt tanácsolta neki, utazzon Balatonfüredre, az Erzsébet Szanatóriumba, a mai Szívkórházba. A költő november 1. és 10. között tartózkodott Füreden, a kezelés hatására egészsége hamar helyreállt. Gyógyulása emlékére fát ültetett.
A költő mindig hálával emlékezett vissza magyarországi látogatására, különösen a Balatonfüreden töltött napokra. 1926-os látogatása a magyar-indiai kulturális kapcsolatok történetének egyik legnagyobb hatású eseménye volt, és mind a mai napig fontos alakítója, ösztönzője. Tagore magyarok iránti rokonszenvét azzal is kifejezte, hogy több magyart hívott meg az általa alapított sántinikétani Visva-Bháratí nevű egyetemre, amely a keleti és a nyugati kultúra legnemesebb hagyományainak ötvözését tűzte ki célul. Köztük volt Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet festőművész is. 1930-ban, egy álomtól vezérelve érkeztek Indiába és kisebb megszakításokkal egész életüket ott élték le. 1930 és 1932 között tartózkodtak Sántinikétanban, Tagore közvetlen közelében, de később is folyamatos kapcsolatot tartottak vele. Mondhatjuk, hogy valamennyi magyar közül ők álltak a legközelebb a költőhöz és művészetüket Tagore is nagyra értékelte. Számos portrét készítettek róla, megörökítették Sántinikétánt, az ott élő embereket.
A kiállítás a két Brunner művészetén keresztül idézi fel Tagore személyiségét, a költő környezetét, a sántinikétani tájat, életképeket. A festmények és vázlatok a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a nagykanizsai Thúry György Múzeum gyűjteményéből származnak, amelyeket Tagore-ról, a Brunnerek indiai tartózkodásáról szóló könyvek, korabeli újságok, levelek és más dokumentumok egészítenek ki.
Kurátor: dr. Lázár Imre kulturális diplomata, India-kutató
Megtekinthető 2027. február 28-ig a Vaszary Galéria nyitvatartási idejében.
A Vaszary Galéria köszönetet mond mindazoknak az intézményeknek, akik műtárgyaikat a kiállításra kölcsönözték:
Szépművészeti Múzeum – Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
Thúry György Múzeum, Nagykanizsa
A kiállítás létrejöttében nyújtott segítségéért fogadja külön köszönetünket:
Indiai Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége, Budapest
Lipták Gábor Városi Könyvtár – Helytörténeti Gyűjtemény, Balatonfüred
