Menedék a tüdőszanatóriumban

 

Menedék a tudőszanatóriumban
Dr. Levendel László gyűjteménye

A balatonfuredi Vaszary Galéria és a
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása

Megtekinthető: 2018. március 24. – június 30. Megosszabítva: október 1-ig

Anna Margit, Ámos Imre, Barta Lajos, Bálint Endre, Bortnyik Sándor, Derkovits Gyula, Gedő Ilka, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Kassák Lajos, Kondor Béla, Mattis-Teutsch János, Ország Lili, Rozsda Endre, Sikuta Gusztáv, Vajda Júlia, Vajda Lajos, Veszelszky Béla

Kurátor: B. Nagy Anikó és Káli-Trutz Enikő
Konzulens: Árvai Mária

Dr. Levendel László a hazánkban népbetegségnek számító tuberkulózis leküzdésének egyik jelentős alakja, az alkohológia módszertanának elkötelezett kimunkálója, a betegségek személyiséglélektani vonatkozásaiban is jártas, holisztikus szemléletű orvos volt, akinek tevékenysége messze túlmutatott a tüdőgyógyász praxison. Maga is túlélő lévén a szociálisan hátrányos helyzetűekhez érzékenyen viszonyult, a társadalmi problémák rendszerszintű megoldása foglalkoztatta. A művészetek és a művészek barátja, művészetszervező, kurzuskritikus humanista volt, aki a hivatalos és a marginális kulturális szférák között jelentős közvetítői szerepet játszott. Dolgozószobája és lakása a rendszerváltást előkészítő eszmecserék kulcsfontosságú helyszínévé vált.

A Levendel-gyűjteményt és megalkotóját a szociokulturális mintázatok és személyes kapcsolati hálók rendszerében, archív dokumentumok, visszaemlékezések, filmek, s nem utolsósorban gyűjteményének legszebb darabjai segítségével idézzük meg. A kiállítás a gyűjtőről és gyűjteményének keletkezéséről, továbbá a társadalomtörténeti háttérről igyekszik képet adni, bemutatva ezen keresztül a Kádár-korszak második nyilvánosságának egyik jelentős szellemi műhelyét.

Vaszary Villa Balatonfüred
2018. március 24 – június 30. Megosszabítva: október 1-ig

Fotók © Martinovics Tibor

 levendel torony

Levendel László személyes környezetében – a Korányi Intézet orvosi szobájában és otthon – az 1960-as évektől gyűltek a képek és a szobrok, így élete végén mintegy százötven műtárgy vette körul. Az egyuttes azonban nem szokásos gyűjtői attitűdből szuletett: nem becses művek gyűjtésének a vágyából jött létre, hanem az alkotók és orvosuk közötti szellemi és érzelmi kötelékek szövevénye formálta. A választásokban nem az ő gyűjtői ízlése vagy pénztárcája, hanem a világháborús traumákat túlélő, többszörösen kifosztott és meggyötört emberek közös identitása tukröződik. A Levendelékhez kerult tárgyak a trauma-élményekre adott művészi reflexiók, melyeknek összegyűjtése mindkét fél – orvos és művész – közös szellemi hátországát feltételezi. A gyűjtemény elsősorban emberi szövetségek, egymásba szövődő, érintkező kapcsolatok lenyomatait hordozza, kiállítóteruk pedig a korszak alternatív nyilvánosságának sűrűn látogatott helyszínei: Levendel személyes terei a Korányiban és a Városmajor utcában. Az örökösöknél és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtárban letétként őrzött, a maga teljességében fennmaradt műtárgyegyuttes olyan időkapszula, amely magában foglalja egy – az 1950-es évek végétől az 1990-es évekig élénken működő – mára szertefoszlott kapcsolati kultúra nyomait. Levendel László 1989-ben A túlélő címmel tette közzé visszaemlékezéseit. A címválasztás jól érzékelteti, hogyan látta és láttatta saját életútját, amely a túlélő felelősségének szorongató tudatában, a megpróbáltatásokra adott válaszként a humanista értékek jegyében, mások nyomorúságának enyhítésében telt. Mindazok – művészek, alkohol- és tudőbetegek, neurotikusok, hajléktalanok, politikai uldözöttek –, akiknek sorsán orvosként, műgyűjtőként, reformerként így vagy úgy lendíteni igyekezett, maguk is hasonló terheket cipelő túlélők voltak. Kivéreztetett nemzedékek megmaradt tagjai és utódaik. A Levendel-lakás az 1980-as években A tudőgyógyász, alkohológus Levendel doktor rendkívul széles érdeklődési körének, nyitottságának köszönhetően tájékozott volt a kortárs kultúra számos teruletén. Ismeretei többségére is kiterjedt kapcsolatain keresztül tett szert: író, festő, színész, természet- és társadalomtudós betegei révén számottevő tudással rendelkezett a kortárs művészeti jelenségekről, a társadalom állapotáról. Aktívan részt vett az úgynevezett második nyilvánosságban a magánlakásokon szervezett kulturális, társadalmi eseményeken. Levendel László kapcsolatrendszere, társadalmi szerepvállalása sokat elárul gyűjteményének alakulásáról, személyiségéről. Művészbetegeivel kialakított szorosabb kapcsolatát a hosszú lefolyású betegség természete tette lehetővé, s bár akkoriban ellenséges eszmének számított, s a kifejezést nem is használta, mégis: holisztikus szemlélete vezette: az embert egységben látó, a testet és lelket–szellemet egyszerre gyógyítani igyekvő szándék. A közeli orvos–beteg viszony kialakulása is magyarázza, hogy a Levendel-gyűjteményben szereplő művek többsége meglehetősen intim: nem feltétlenul kiállításra szánt, nagy méretű munkák, sokkal jellemzőbbek a kisebb, szemlélődésre alkalmas, személyes hangvételű alkotások. A művek kiválasztását biztosan befolyásolta az orvos személyisége is, a művészbetegek ismerték orvosukat, és idővel annak gyűjteményét is. Kiállításunkon a pártállam ellen fellépő reformmozgalmakban mélyen involválódó Levendel László gyűjteménye köré felvázoljuk a művekben kitapintható sorsközösséget, és a tágabb társadalomlélektani hátteret is, amelyben megszülettek.